Irodalmi alkotĂł

Vissza

Nagy Csaba

Vándor
Egy világoskék Wartburg robog a csegei úton Görbeháza felé, Hajdúnánást elhagyva. A kormánynál egy mogorva, kalapos ember. Vastag szemöldöke a homlokráncolástól a szemébe lóg. Hozzászokott, nem zavarja. Annál inkább az eső utáni sĹąrĹą éjszakai köd.
Nemrég előzött meg egy gyengén kivilágított lovasszekeret, amit majdnem későn vett észre.
Talán ezért a haragos homlokráncolás. Vagy talán az utasa miatt? Ugyanis nincs egyedül.
A hátsó ülésen, a szakadozott kárpiton egy kutya ül, s remeg izgatottságában. A mogorva kutyája. Vagyis már nem sokáig.
Ha a kutyus fajtáját akarnám meghatározni, igen nagy gondban lennék. Kis termetĹą keverék, akinek felmenői közt talán még száz kutyaöltőig visszamenőleg sem bukkannánk tiszta vérvonalra. De azért szép. A szeme legalábbis az. Teste lesoványodott, melyen mocskosan és
csimbókosan lóg hosszú fekete szőre. Eddigi életét sárban és trágyában élte le, egy elfektetett vashordó mellett kikötve. Még egy nyakörvet is sajnáltak tőle, pedig már közel tíz éve csóválja farkát a gazdája előtt. Ő már csak ilyen hĹąséges fajta, no meg illik hálával tartozni a mindennapos, darával összekevert áztatott kenyérhéj vacsoráért is. A mĹąanyag
madzag, mellyel ki volt kötve, szinte már a húsába nőtt. Most is ott lóg a nyakában, mivel ma éjszaka még feladata van. Mármint a madzagnak.
Egy távoli bekötőút végén, egy öreg bükkfa mellett áll meg a jármĹą. A mogorva kalapját ledobva száll ki az autóból, maga után rángatva a megrémült jószágot. Megáll egy elég erősnek látszó faág alatt, melyet alig ér el, s melyen általveti a mĹąanyag póráz végét, miközben a kutyája még most is barátságosan dörgölődzik a sáros csizmájához. Egy erős rántás után az eb lába már alig éri a földet. A barátságos kutyaszemek rémületet tükröznek, s már egy nyüszítés is alig fér ki a torkán.
– Te sem fogsz több tyúkomat megzabálni! – hallatszik most először a mogorva hangja,
mintegy ítéletet hozva. Hát ezért kell pusztulnia szegény állatnak. Egy beteg tyúk, melyet a többiek véresre csipkedtek, épp a vashordó közelében kuporgott. A vadászösztön-e, vagy a folytonos éhség, de elkövette végül is a megbocsáthatatlan bĹąnt. Végzett egy lábasjószággal.
A mogorva a lelkiismeret legkisebb jele nélkül ül vissza jármĹąvébe, fejébe nyomja kalapját, némi ügyetlenkedéssel megfordul, s hagyja ott társát, kire még csak vissza sem néz.
Társát?! Közel tíz év alatt még csak nevet sem adott neki.
Még sĹąrĹą éjszaka van. Kicsi az esély, hogy valaki most járjon erre. Langyos szellő ringatja a bükk ágait a kutya fölött. Egy távoli libatelepről egyhangú gágogás hallatszik, megtörve az éjszaka csendjét. A póráz vége biztosan kikötve kapaszkodik a fa törzsében, könnyen megtartva a kutya súlyát. Nincs hideg, de a kutya reszketve várja vissza az autót, a gazdáját.
Azt ugyan várhatja!
A kötél egyre jobban szorítja a nyakát, s már a levegővétel is nehezére esik. Kétségbeesve várja az idő múlását, de csak a fájdalom és rémület nehezedik rá ronda súlyával. Pirkad, mire a kötél annyit nyúlik, hogy a szájával eléri. A nyakán még bevág, de a fától legalább már
megszabadítja magát. Ettől függetlenül továbbra is ott marad, ahol gazdája hagyta.
Reménykedik. Az avarban egy feketerigó kotorászik. Csőrével magasra dobja a lehullott leveleket, így talál rá a számára értékes falatokra. A kutya barátságosan nézi. Ilyen madarak a kertjükben is gyakran osztoztak egyhangú életében. Legalább egy kicsit nem gondol nyomorúságos helyzetére.
A nap szabályos korongja már a horizont felett lebeg méltóságosan. Néha egy-egy traktor eldübörög az úton, de más semmi. A magára hagyott lassan belátja, hogy nem fognak
visszajönni érte. Felsétál az aszfaltút szélére, s bátortalanul megindul a visszavezető irányba. Néhányszor megriasztja egy hangos kocsihang vagy dudálás. Ilyenkor az útszéli növényzetbe hasal. Végül már nincs bizodalma az aszfaltúthoz, s végleg letér róla. A városból nem látni semmit, a táj is
teljesen ismeretlen, mégis valami belső iránytĹąnek köszönhetően a helyes irányba megy Hajdúnánás felé. Nagy legelő terül el előtte, melyen még aránylag elég gyorsan halad. Igaz, az ereje kezdi kicsit elhagyni, mivel már két napja nem evett, s az éjszaka megpróbáltatásai is
erősen megviselték. Azt nem tudja, hova szeretne eljutni, de azt belátja, hogy gazdája már nincs.
Egyre melegebb van. A magasban egy vörösvércse szitál kisebb rágcsálókra, gyíkokra lesve.
Egy ilyen falat bizony hősünknek is jólesne, de innen lentről nem nagyon lát semmit. Vagyis már vett üldözőbe kétszer is egy-egy ürgét, de a fürge kis fickók pillanatok alatt eltĹąntek a szeme elől a sok ürgelyuk valamelyikében. Egy keskeny erdősávhoz ér. Egy akácos. Abban folytatja útját. Ágas-bogas, de az árnyék miatt mégis kellemes. Váratlanul egy állat teteme
kerül az útjába anélkül, hogy a szagát megérezte volna. Az óvatosságról megfeledkezve hajol fölé, s próbál enni belőle. A fájdalmat hamarabb érzi, mint ahogy meghallaná a támadó félelmetes morgását. Egy nálánál jóval nagyobb, elvadult kutya mar a hátsó lábába. A dögöt hátrahagyva próbál visszatámadni, de abban a percben egy másik fenevad a torkát kapja el.
A kutyus hangosan visít. Másra már se lehetősége, se ereje. Az egyik támadó harapása elengedi, minek következtében a másik rángatásától messzire penderedik. A hirtelen jött szabadulást kihasználva futásnak ered. Egy darabig hallja az ijesztő csaholást a háta mögül, de rövidesen elmaradnak üldözői. Szerencséjére visszaszólítja őket a tetem.
Megállni így sem mer. Az akácost rég elhagyva lassít, s esik össze kimerültségében. A hátsó lába, a nyaka vérzik, s az izmok is sérültek az erős álkapcsoktól. Rövid pihenést követően, mely alatt lenyalogatja a vér nagyját magáról, ismét talpra áll. Ilyen állapotban a város még több órai út, de erőt ad neki egy távoli harangozás hangfoszlánya. Hajdúnánás főterén az
impozáns református templom tiszteleg vitéz Hunyadi János emlékének

Mindene fáj, a szomjúság is kínozza, de folytatja útját. Hamarosan egy nagy, barátságtalan kőhídhoz ér, mely a Keleti- főcsatorna felett ível át. A folyót nem bírná átúszni, a hídra vonakodik rámenni. Meglapul az út szélén elburjánzott csipkebokrok között, s gyĹąjti a bátorságot. Ütemes patakopogásra kapja fel a fejét. Két ló egyenletes tempóban húz
könnyedén egy szénásszekeret a hídon keresztül. A szekér végéhez egy kis csikó van kötve, ki farát játékosan dobálva követi a jármĹąvet. Talán tőle vesz hősünk bátorságot. Felszalad az ijesztő kőépítményre, s farkát maga alá húzva sompolyog át a korlát mentén a túlsó oldalra.
A késő délutáni óra már a csordát is hazaszólította. Távolról hallani még az öreg Jóska bácsi kurjongatásait, s karikása éles pattogását, de a mezőn már csak a gőzölgő lepények árulkodnak a tehenek délutáni legelészéséről. Egy-két megrémült bíbic próbálja elriasztani a vánszorgó kutyát, de ő rájuk sem hederít. Egy halastavat vesz észre, melynek tükrét a lemenő nap szép narancssárgára színezte. Csak egy horgász ül csendesen a túlparton, de azt a kutyus meg sem látja. Mohón iszik a tóból. A szomját némileg enyhíti, de a testében érzett forróságot nem. A város cirka tíz perces kutyagolásra van, de a sérült és lázas ebnek ez már megerőltető. A városszéli házak közelségében még egy vasúti sín is útját állja. Szenet szállító
tehervonat dübörög komótosan és hosszan előtte. Harminckét vagont számlálhatna meg a kutyus, ha nem lenne ilyen beteg, s persze, ha tanult volna számolni. A házakat elérve már ereje végét érzi szegény állat, de nekiiramodik, mivel egy szigorú nézésĹą ember ráripakodik, s nagyot dobbant a lábával.
Onnan a negyedik ház kiskapujában egy néni ácsorog. Juliska néni, vagy ahogy a környéken sokan nevezik, a bolond öregasszony. Emberemlékezet óta él egyedül kis tornácos fehérre meszelt házában. Férje már rég elhalt, s az egy szem fia is távol, Ózdon él. Az öregség, s az évekig tartó magány megkezdte az elméjét. A szomszédok gyakran hallják veszekedni,
hangosan kiabálni a senkivel. A kisgyermekek félnek tőle, a nagyobbak kinevetik, a felnőttek szánják. Emberekkel már csak annyit beszél, amíg a sarki közértben, ahol néha vásárol, a fiatal eladó kényszeredetten vált vele néhány szükséges mondatot.
Délutánonként kiáll háza elé. Szereti nézegetni a hazatartó teheneket, szép, tejtől duzzadó tőgyüket. Miután szemmel hazakísér minden tehenet az utcájukban, visszafordulva egy sérült, mocskos kutyát pillant meg kapujától 2-3 méterre. A kutyus remegve ácsorog, s épp aszemébe néz. Nem tudja, hogy az állatok szoktak-e sírni, de a kutya szemében mintha könnyeket látna. Minél tovább nézi látogatóját, annál jobban könnyesedik az ő szeme is.
-Hát te merre vándoroltál, hogy így nézel ki? – kérdi a kutyustól, ki válaszul mozdít egyetkettőt a farkán. Az öregasszony félreáll kiskapujából, mintegy beinvitálva új ismerősét. A kutya tesz egy bátortalan lépést, de nem tudja, hogy elfogadhatja-e a meghívást. Miután a néni belépve barátságosan hívja maga után, fáradt lábai legyőzik bizonytalankodását, s követi a kedves hangot.
- No, vándor, mesélj nekem! – simogatja meg mocskos szőrét a néni. A szemek, a mĹąanyag zsineg, a sérülések sok mindenről mesélnek anélkül, hogy a kutyus egy árva szót is kiejtene.
Megszabadítja a meggyötört vándort a fájdalmas zsinegtől, szőrét egy vizes ruhával szépen áttörölgeti, s a sebeket óvatosan kitisztítja langyos kamillateával. Még gyerekkorában megtanulta, hogy a kamillatea minden bajra gyógyír. No meg a langyos tej, melytől finomabbal még csak nem is találkozott a kis éhenkórász. A gondoskodás, a szeretetteljes ápolgatás napról napra meglátszik a kutyuson. Szépen gyógyulnak a sebei, s gyógyul a lelke is. Új gazdája mindennap megosztja vele ebédjét, beszél hozzá, s az öreg kezektől a simogatás sem marad el soha.
A kis ház tornácán immár egy kutyaház is található. Finom fenyőfa illata van, s egy kopott birkabőrrel van kibélelve. A kutyusnak nyakörvre már nincs szüksége. Új gazdája mindig maga mellett szereti tudni, s ő nem is mozdulna mellőle semmi pénzért. Ahogy a kutyus lelkén a sebek beforrnak, gazdájában is lassan változik valami. Már nincsenek képzeletbeli
haragosai, s nem perlekedik velük. A környéken egyre többen Juliska néniként emlegetik, s a gyerekek hangos csókolommal köszöntik. Már nem „bolond öregasszony”.
Fiát néha a postáról fölhívja, de nem haragszik rá, megérti, hogy a munkája miatt nagyon elfoglalt. El tudja fogadni, hiszen neki már van kivel beszélgetnie. Többé nem magányos.
Kutyája van. Megosztják egymással öreg napjaikat.
A kutyus a találkozás első napjától megszokta, s megszerette új gazdáját. A régire talán már nem is emlékszik.
Éjszakánként álmában még néha megjelenik a két kóbor kutya, de azokat mindig hősiesen elzavarja, nehogy gazdáját bánthassák. Ilyenkor fölébred álmából, odaszalad a kerítéshez, de mivel az éjszaka csendes és nyugodt, visszatér saját meleg és barátságos vackába, s várja a reggelt.
Minden reggelt, mikor az ajtóban megjelenik a gazdi, a barát, a társ, s a legcsodálatosabb hang szólítja meg:
– Jó reggelt, VÁNDOR!

Kislányomnak, Helgának.
 
Vissza

eseménynaptár

2023 - Június
előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
2023 - Július
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
2023 - Augusztus
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
2023 - Szeptember
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
2023 - Október
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
2023 - November
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930
2023 - December
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
2024 - Január
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
2024 - Február
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
26272829
2024 - Március
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
2024 - Április
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
2024 - Május
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
2024 - Június
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
2024 - Július
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
2024 - Augusztus
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031
2024 - Szeptember
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30
2024 - Október
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
2024 - November
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
2024 - December
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
2025 - Január
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
2025 - Február
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
2425262728
2025 - Március
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31
2025 - Április
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930
2025 - Május
vissza nyíl előre nyíl
HKSZCSPSZV
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031
2025 - Június
vissza nyíl
HKSZCSPSZV
1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30

hirdetések

Okkal-MĂĄs-Okkal

Partnerünk az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület

VĂĄrosdal

powered by Á.G.I.-CMS 1.17
admin